2023.05.10-én a felső tagozatosoknak Légler Gyula tanár úr kerékpáros túrát szervezett a Jeli Arborétumba, a Madarak és Fák napja alkalmából tartott programra. A programra sajnos a túljelentkezések miatt nem fértünk be. Azonban a tanár úr szakszerű vezetésével, sok éves tapasztalatával a diákok megtudtak minden fontos információt, érdekességet az arborétumról és annak élővilágáról. Megtekintették az arborétumot, a lombkorona sétányt. Sajnos csúszdázni nem tudtak, mivel az még zárva volt. A gyerekek - elmondásuk szerint - jól érezték magukat, szívesen mennek máskor is túrázni. Ebédre vissza is értek az iskolába minden baj és probléma nélkül, kissé fáradtan. Reméljük tudunk még ilyen élményeket biztosítani tanulóinknak!
Nagy izgalommal készültem a Jeli biciklis túrára és reggel egyre türelmetlenebbül vártam az indulást. A húgomtól elbúcsúztam az iskola ajtajában, majd az udvar felé vettem az irányt. Kiválasztottam a kerékpáromat és leültem egy padra - még várni kellett. Végre elérkezett az indulás pillanata!
A kissé sáros utat jobbról, balról fák szegélyezték, a nap kellemes meleget adott, a levegőt jó volt belélegezni. Elérkeztünk egy emelkedős útszakaszhoz. Tekertem, tekertem, minden tekerés egyre nagyobb erőfeszítést igényelt. Az emelkedő tetején már jobban kapkodtam a levegőt. Még egy emelkedő jött, ami még jobban megdolgoztatta a lábaimat. Az emelkedő teteje előtt le kellett szállnom … lihegtem, már nem bírtam ... aztán a csúcsra felérve hátra fordultam, a biciklit egy kézzel fogtam, elmosolyodtam és belül óriási büszkeséget éreztem. „Sikerült!”
Sík területen tekertünk tovább, ennek örültem, mert nem kellett annyira hajtani. Megérkeztünk a Jeli Arborétumhoz. Álomszép volt! Amerre csak néztünk, gyönyörű virágokat láttunk, melyek lila, rózsaszín, mindenféle színekben ragyogtak és mindenhonnan jött a virágillat.
Az Arborétumban található egy kilátó is, aminek a tetejére természetesen felmentünk. Jó volt beszívni az enyhén rododendron illatú levegőt. A bambuszerdőben pedig ugráltunk bambuszról bambuszra, mint a filmekben.
Elindultunk visszafelé. Azt a feladatot kaptam, hogy egy rövid útszakaszon vezessem én a csapatot. Ez óriási megtiszteltetés volt számomra, szuper érzés, hogy én vagyok elől! Majd miután a Tanár úr visszatekert előre, a maradék utat nézelődéssel töltöttem.
Este, amikor lefeküdtem enyhe izomlázzal a lábamban, lehunytam a szemem és arra gondoltam, hogy ez a nap milyen csodálatos is volt!
Kurucz Kendra 6. oszt. tanuló írása alapján
