A "Határtalanul!” pályázat (HAT-KP-1-2023/1-2023/1-000085) keretén belül a hetedikesek 2024. május 6-10. között Erdélyben barangoltak.
2024. május 6-án hajnali 5 óra 35 perckor indultunk el a csehimindszenti autóbusz-fordulóból. Két másik iskola a szentpéterfai és a felsőcsatári iskola tanulóival és kísérőivel utaztunk a Határtalanul program keretében Erdélybe. A másik intézmények tanulói már a buszon voltak, őket korábban vették fel.
Az út során többször is megálltunk kisebb-nagyobb pihenőre, majd 11 óra 53 perckor megérkeztünk a nagykereki határátkelőhelyre. Gyors okmányellenőrzést követően 12 óra 8 perckor léptük át a magyar-román határt, az időeltolódás miatt a szomszédos országban ekkor 13 óra 8 perc volt.
Egy óra utazás után megérkeztünk első úticélunkhoz: a Király-hágónál tartottunk hosszabb pihenőt, ahol csoportkép is készült, illetve ahol gyönyörködhettünk a csodálatos kilátásban.
A következő megálló Kolozsváron lett volna, azonban útlezárások miatt a busz nem tudott volna megállni, ezért ez az állomás kimaradt. Továbbmenve az autóbusz ablakaiból nézhettük a bánfihunyadi tornyos házakat. E jellegzetes épületek tornyaikkal azt kívánják szimbolizálni, hogy tulajdonosuk – aki nem is lakik ezekben a házakban – mennyire gazdag. Minél gazdagabb valaki, annál több tornyot építtetett a ház tetejére.
Az esti órákban, 19 óra 55 perckor – magyar idő szerint 18:55-kor – érkeztünk meg gyergyószentmiklósi szálláshelyünkre, a Rubin Hotelbe. Kettő-, három-, illetve négyágyas szobákat kaptunk. Miután berendezkedtünk, meleg vacsorával vártak minket.
Másnap a reggeli után csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, aki a következő napokban segítségünkre volt a helyi látványosságok jobb megismerésében. 9 órakor felszálltunk az autóbuszra. Aznapi első cél Madéfalva volt, ahol megemlékeztünk az 1764-es székelygyilkosságról az emlékműnél, amit a diákok meg is koszorúztak. Az emlékművön a SICULICIDIUM felirat látható, amiben az a megdöbbentő, hogyha az S kivételével összeadjuk a többi betűt római számként értelmezve, akkor kijön a szörnyű dátum: 1764. A megemlékezést a székely himnusz közös éneklésével zártuk.
Tovább utaztunk a következő helyszínek felé, ami a mohos tőzegláp és a Szent Anna-tó volt. Az utazás során a különböző állomáshelyek történetét, esetleges legendáit olvasták fel a tanulók – köztük a mieink is. 11 óra 37 perckor érkeztünk meg a mohos tőzegláphoz, ahol elfogyasztottuk az ebédre kapott hidegcsomagot, és nekivágtunk gyalog a vulkáni kráternek, ahol ezt a természeti csodát – a tőzeglápot – megtekinthettük. A területen medvék is éltek, viszont csoportunk nem találkozott egyetlen élő példánnyal sem.
Szintén gyalog indultunk a Szent Anna-tóhoz, amit Jókai Mór a legmagasztosabb látványnak nevezett. Valóban gyönyörű a csillogó tó a környező erdőkkel. A gyerekek itt kürtőskalácsot vehettek maguknak. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, ugyanis a nyakunkba kaptunk egy pár perces záport, ami egy idő után jégesővé alakult. De ez sem szeghette kedvét a diákoknak.
Következő úticélunk Csíkszereda volt, ahol belülről is megtekintettük a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi templomot. A Mária Kegyhely templomba is bementünk, ahol a csodatévő Máriánál imádkoztak a gyerekek, számukra fontos tárgyat érintve a szobor lábához.
Az imádkozás és a templomok megtekintése után megkóstolhattuk a borvizet, amit a helyiek szívesen fogyasztanak. A víz ízét a diákok eleinte furcsállták, de volt olyan is, akinek ízlett a különleges ital. Este fáradtan, de élményekkel tele érkeztünk vissza a szállásra.
A következő napon utunkat fenyvesek szegélyezték. Az idegenvezető elmesélte, hogy amikor a székely ember fát akart vágni az erdőből, letérdelt a fa elé, és kérte az erdő szellemét, hogy bocsássa meg neki azt, hogy egy ártatlan életet vesz el.
A busszal megérkeztünk a Békás-szoroshoz, ahol 2-300 méter magas sziklák között sétáltunk. Az út mellett csobogó patak még szebbé teszi ezt a természeti csodát.
A délelőtti program következő helye a Gyilkos-tó volt, ahol egy rövid pihenőt is beiktattunk. Az ebéd elfogyasztása után meglátogattuk a gyergyószárhegyi Bethlen Gábor Általános Iskola tanárait és diákjait. Közös eszmecsere és ajándékozás után körbejártuk az intézmény osztálytermeit.
Délután 14 óra 30 perckor érkeztünk meg következő állomáshelyünkre, Marosvécsre, ahol a Kemény-kastély kertjében megkoszorúztuk Wass Albert sírhelyét, illetve az idegenvezetőnk elszavalta a költő egyik legszebb versét, az Üzenet haza című költeményt. Ezután bementünk a kastély épületébe, ahol szeretettel várt minket a tulajdonos, Nagy Kemény Géza, aki érdekes előadást tartott az építmény történetéről, illetve Dsida Jenő egyik versének részletét adta elő. A gyerekek érdeklődéssel figyelték, hogy milyen lelkesedéssel beszélt Géza a kastélyba látogató, és ott hosszabb-rövidebb időt eltöltő híres erdélyi írókról-költőkről.
Egy esős délelőtt következett, azonban szerencsére az időjárás nem befolyásolhatta az aznapi első programunkat, ugyanis az a föld – pontosabban a só – alatt volt. Először ugyanis Parajdra utaztunk, ahol lementünk a sóbányába. Ez a hely amellett, hogy látványos és felemelően szép, még egészséges is. Bő két órát töltöttünk itt el, miközben megtekintettünk a bánya mélyén épült kápolnát, illetve a tanulók kipróbálhattak különböző hagyományos és VR-játékokat.
Ebéd után Korondra indultunk, ahol a helyi fazekasműhely termékeit szemléltük meg – illetve vásárolhattunk is a szebbnél szebb kerámiákból.
Farkaslakán Tamási Áron sírjának megkoszorúzása következett, amelyet iskolánk diákjai hajtottak végre. Megtekintettük a Trianon-emlékművet, valamint az aradi vértanúk kopjafáit. A közeli bazárban különböző ajándéktárgyakat vásárolhattak a gyerekek, valamint pizzát is rendeltünk a helyi pizzériában.
Utolsó úticélunkon, Szejkefürdőn kicsiben láthattunk olyan ikonikus épületeket, amelyeket a korábbi napokban teljes életnagyságban csodálhattunk meg. A makettek után átsétáltunk a székelykapuk „erdején”.
Élményekben gazdag, csodálatos kiránduláson vettek részt a tanulók.
