A "Határtalanul!” pályázat (HAT-KP-1-2024/1-001744) keretén belül a hetedikesek 2025. május 5-9. között Erdélyben barangoltak.
A felsőcsatári, a gersekaráti és a szentpéterfai általános iskola tanulóival és kísérőivel közösen korán indultunk útnak. Hosszú órákon át utaztunk, mire 14 óra után a Nagykereki határátkelőnél átléptük a magyar–román államhatárt. Románia schengeni csatlakozásának köszönhetően az átkelés ellenőrzés nélkül, zökkenőmentesen zajlott, így gyorsan elértük a Partium területét.
Autóbuszunk Nagyvárad külterületén haladt keresztül, miközben az idegenvezető hölgy – aki még Szolnoknál csatlakozott hozzánk – érdekes ismertetőt tartott a város múltjáról, valamint Ady Endre nagyváradi éveiről és Szent László király történelmi jelentőségéről.
Első hosszabb pihenőnket a Király-hágónél terveztük. A táj valóban lenyűgöző volt, ám az eső hamar eleredt, így nem időzhettünk sokáig a kilátásban gyönyörködve, tovább kellett indulnunk.
Áthaladtunk Bánffyhunyadon, ahol a buszból megcsodálhattuk a jellegzetes, soktornyos kalotaszegi templomokat. Innen már szállásunk felé vettük az irányt, Nagyenyedre, ahol finom vacsorával fogadtak bennünket.
A nap végére mindenki kellemesen elfáradt, mégis lelkes volt az előttünk álló napok gondolatától. Így zárult a Határtalanul 2025 kirándulás első napja.
A reggelt eső köszöntötte, amely borongós hangulatot adott a nap kezdetének. Reggeli után útnak indultunk első úticélunk felé, a Székelyföld kapujaként emlegetett Marosvásárhely irányába. Bár az idő nem volt kegyes hozzánk, a város főterének impozáns, történelmi épületei így is lenyűgöző látványt nyújtottak.
Innen Korond felé vettük az irányt, ahol egy fazekasműhelyt és a sóvágó üzemet látogattuk meg. A gyerekek testközelből ismerkedhettek meg a fazekas és a sóvágó mesterség fortélyaival, és természetesen néhány apró emléktárgy beszerzésére is volt lehetőség. Ezt követően hosszabb időt töltöttünk a korondi vásárban, ahol már szikrázó napsütés fogadott minket.
Következő állomásunk Farkaslaka volt. Itt Tamási Áron sírjánál emlékeztünk az író munkásságára, néhány jól ismert idézetének felidézésével. Az emlékezés után Szejkefürdő következett, ahol a székelykapuk sokasága és Orbán Balázs síremléke nyújtott különleges látványt.
A napot Székelyudvarhely városában zártuk, majd innen indultunk tovább az oroszhegyi szállásra, Oroszhegy felé.
A harmadik napon első állomásunk Csíksomlyó volt. A dombot megmászva megtekintettük a búcsú helyszínét, a nyerget. A Csíksomlyói Mária Kegytemplom falai között mindenkinek jutott idő az imádságra, az elcsendesedésre és az elmerengésre; sokan a Szűzanya szobránál kértek segítséget és lelki megerősítést.
Délután Gyergyószárhegy következett, ahol meglátogattuk Bethlen Gábor-kastélyát. Ezt követően vette kezdetét a nap sétálós része: először a Békás-szorosban barangoltunk szemerkélő esőben, majd a Gyilkos-tónál folytattuk utunkat, ahol az időjárás nevéhez méltóan igencsak zorddá vált – szó szerint szakadt az égi áldás. A nap végére fáradtan és alaposan elázva indultunk vissza szállásunkra, Oroszhegyre.
A kirándulás negyedik napján Székelyudvarhely nevezetességeivel ismerkedtünk meg, majd Déva felé vettük az irányt. Itt a helyi gyermekotthont látogattuk meg, ahol ajándékokkal kedveskedtünk a gyerekeknek és a nevelőknek egyaránt. Szállásunk is Déván volt, ahová az esti órákban érkeztünk meg.
Az ötödik, egyben utolsó nap egyetlen úti célja Arad városa volt. Itt megkoszorúztuk az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk magyar emlékművét, majd egyperces néma csenddel és főhajtással tisztelegtünk a hősök emléke előtt. Az aradi programot a gyerekek egy barátságos focimeccsel zárták.
Ezt követően indultunk haza. A román–magyar határt ezúttal Nagylaknál léptük át, várakozás nélkül. Idegenvezetőnktől Budapesten búcsúztunk el, majd nélküle folytattuk utunkat. Este 19 óra után érkeztünk vissza Csehimindszentre.
A tanulók élményekkel gazdagodva, tartalmas emlékekkel zárták a kirándulást.
